Segits tovabblepnem

Nem teszek fel tobbe reszletkerdeseket, Csak azt mondom: tovabbmegyek! Elfelejtem, elhagyom, habar nem ezt akarom, De Isten ezt akarja es feleje emelem a karom. Tole kerek erot a kovetkezo lepeshez, Nem ketelkedem, erot kerek a lehetetlenhez. Tobbe nem kerdezem: mert hagytad, hogy sebet ejtsek, Es nem kerdezem: mert hagytad h megsebezzenek? Tudom, te meg tudsz [...]

Gerzsenyi Sándor: Született néktek a Híd

Kellett a Híd! A túlpart messze volt nagyon s a Víz sötét, zúgó, hideg. Szívünk a bánat bús ködétől megterhelt és beteg nagyon-nagyon. Éreztük mi régóta már, hogy ott, a nagy Folyón túl napsütötte tájak és végtelen, boldog terek varázsa hív. De jaj, a nagy vizek! De jaj, a messzeség! De jaj, szegény, kicsi magunk! [...]

Lábnyomok

LÁBNYOMOK Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom, a parti homokon, ahogy ő mondta, ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: ‘ Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S, most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át, mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínységben? ’ Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett: ‘ Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, Mert a legsúlyosabb próbák alatt Téged vállamon hordoztalak! ’

Lehetetlen

Te azt mondod, hogy lehetetlen És leereszted a kezed, Csüggedt-fásultan belenyugszol: Ha nem lehet, hát nem lehet! Te azt mondod, hogy lehetetlen S befagy az ajkad, a szíved, Már alig mersz, s kihal belőled Minden nagy, hősi lendület. S miattad dúlhat itt a gazság, Fertőzhet a bűn, a kapzsiság, Hagyod, hadd rohanjon vesztébe Dühödt őrültként [...]

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.